Befejeztem a vasárnap készült vadnyugatos sorozat utómunkáját.
Összesen tíz fotót tettem fel picasa-ra, négyet a flickr-re (I. / II. / III. / IV. ) és nyolcat ide. Személy szerint meg vagyok elégedve az eredménnyel, ha technikailag nem is mindenhol tökéletes (főleg a képzaj, a képek világossága és néhol az élesség miatt)
Ha már a western hangulat "európai" megidézésénél tartunk, érdemes megemlékezni arról, hogy főleg az előző generáció által nagyon kedvelt Karl May könyvek és a belőlük készült filmek német-olasz koprodukciós munkák, amiket az akkori Jugoszláviában forgattak.
Ezekben a filmekben, melyeket "spagettiwesternként" emlegetnek szerepel a legendás Winnetou és Old Shatterhand, utóbbit állítólag a magyar származású Xantus Jánosról (John Xantus de Vesey) mintázta a német író.(Winnettou-t egyébként a szerb Gojko Mitic alakította)
Bár a sokak által minden idők legjobb westernjének tartott "Volt egyszer egy Vadnyugat" már amerikában készült (kivéve néhány Spanyolországban forgatott részt), a rendező Sergio Leone, olasz és ő alkotta a legfontosabb klasszikus westernfilmeket.
Később a spagettiwestern nyomán más "étel"-westernek is születtek, érdemes beleolvasni a wikipedián az erről szóló cikkbe. :)
Aki olvassa a blogomat joggal teheti most fel a kérdést, hogy miért írok ennyit a filmekről és miért nem beszélek többet a fotózásról. A helyzet az, hogy ezen sorozat kapcsán az említésre méltó dolgokat már az előző bejegyzésben leírtam, másrészt minden írásnál előkerül a dilemma, hogy mennyire menjek bele a részletekbe.
Részben bizonyos fogalmak (ismételt) kifejtésének mértéke, részben pedig a specikusabb technikai részletek aránya a kérdés. (úgy mint: záridő, rekesz, érzékenység, utómunka során konkrét lépések és beállítások)
Ha valakinek van véleménye a dologról nyugodtan írjon hozzászólást!
Hajrá! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése